Kihagytam pár napot.
Újra álmodom.
Legutóbb, hogy menstruálok.
Nem tudom, hogy köze van-e az esti gyógyító meditációkhoz.
Viszont, miközben a másik házban a férjemmel a padlást bejártuk, tegnap is éreztem az agyi ködöt.
Megettem három kis csokit a dobozból, s lám az érzés elszökött.
Háromkor ebédeltünk.
Másnap.
Vagyis ma:
Ötven méternyit a kastélyig toltam a bicajt,
itt állok és arra gondolok:
Nem tudom mi volt, anno Koprivánál.
Nem tudom mit mesélt Apukám, mikor a hosszú biciklikörútról hazaért.
Hogy mégis, mit mesélt?
Hogy merre mit vetettek?
Hogy mivel lesz tele a hordó?
Várhatóan, hány holdon virágzik majd repce?
Hogy mennyin cseperedik korán napraforgó?
Hogy hol virít nagy tábla olajretek?
Vagy, a réteken sok vadvirág?
Útszélen mogyoró, tarlón tarlóvirág?
Na, és a facélia?
Pazar.
Ilyet látott-e Ofélia?
S Te? Hamlet?
Arcodon rózsa lett-e nap szítta, szél fútta pír?
Hőseid szobában, asztalnál, tollal vetetted papírra, erdőpusztító Shakespeare?