Jegyzet egy munkatársi próbálkozásról

Munkatársnak hívnak vissza, kedves munkatársak, és bár szabadkozom, nem mondok nemet. Viszont magamra vállaltam a pts bélyeget. Ami felért egy szellemi harakirivel.
(A pts az, aki elnyomó hatása alatt áll, 1-es pts, vagy állt a múltban, 2.-es pts, vagy 3.-as is van, aki előző életeiben állt ellnyomóval kapcsolatban.) Ezért bajt kever, és hullámvasutazik. És bár kedves emberek odacsábítanak, de akikhez kerülök, azokkal mindig meggyűlik a bajom. Mindegyik ragaszkodik hozzá, hogy ha Pesten leszek megkeressem. De érzem, hogy a fele jókedvük irányomban odalesz. Mihelyt emlékeztetem őket, hogy unokázom. Jó, jó, persze. A csali a hídon való haladás, a méregtelenítő, amire igen nagy szükségem lenne. Persze. S boldog lennék, ha sikerülne megcsinálnom. Lassíthatna a testi- szellemi romláson.
Visszatérő kérdés: Milyen etikátlanságot teszek, ami piszéve tesz engemet az eszpíkkel (elnyomók) szemben. Ami visszavet, és akadályoz. Mert, csak egy tiszta embernek nem lehet ártani.

Ha megúsztál valamit, csakis azért úsztad meg, mert jó ember vagy. Mert (rend)benn van az etikád. Így gondolkodom rólad. Így gondolok rád. Kérlek, ha valamit bánnál is, ne bánd! De, nem kell, hogy véleményem legyen. Kedves lényed megszerettem. Ennyi elég legyen..

2020.06.30.