Fél 9 körül keltem, rám is fért, mert 1 után aludtam el. Volt az kettő is, mert gyorsan felébredtem, s csak forgolódtam. Halálfélelmem volt, mert tele volt a gyomrom két tojásból készült pörköltszaftos galuskával.
Tudtam, öngyilkosság az, amit zabálásokkal követek el. Elindultam, és nem tudok megállni a lejtőn. Még nem. Majd, ha a következmények újra rákényszerítenek.
Addig is, nagyokat eszem. Igazi éhség nélkül.
Mondhatni elbutulásig eszem magam.
Jön a hideg. Hűvös ez a tavasz. Valamelyik nap láttam három méhet. S minden éjszakai sétámon egy nyulat. A Falu Nyulát.
Tegnapelőtt éjjel, majdnem megfogtam.
Megbotlottam egy jardahibában, miközben emelkedett hangulatban, a főúton, a falu egy leszakított illatos rózsáját szagolgattam.
Végigtaknyoltam a járdán. A szemüvegkerettel felszántottam az orrnyergemet. Vérzett. Lassan gyógyul.
Ez a seb is.