https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=40973
Minden perc nyomot hagy lelkedben,
míg haszontalanul tűnik tova.
Minden csepp vér kifakult testedben,
emlékek fojtogatnak, menekülnél, de hova?
Az idő falat épít köréd,
nincs kar mely ilyen falat lebontana.
A halotti leplet magad húztad föléd,
azt hitted, nincs már menekülés soha.
Minden ábrándod hűtlenül elhagy, megcsal,
emlék szürke szemedből könnyet többé nem csal.
Mások könnyei sebesen csurognak reád
az idő meredek falán,
mert jégcsap ujjaival kitépte
megkövült szívedet a magány.
1974?