álmomban a lovam emléke
hegein kirajzolódik tulajdonjogod
elrugaszkodási pontokat keresve
nincs tűzhely nincs kávé csak a pont pont pont
s csodáltam milyen könnyedén írom át
felolvasva sem zavaró
hogy nincs az az ismerős
lefeslik rólam a kötés a gyolcs
óceánok törött tükrét
tedd a tudat mikroszkópja alá
hogy eljuss majdnem szemfenékig
néha azonban ha csak kifujsz
az olyan odvas dióhoz hasonló
körbe állják a hófödte kert padját
a szorongástól vemhes párák
ekkora őszinteség természetes hogy
levesz a lábamról
makulátlan hófehér horgolt csipkéből vagyunk
nem mondom meg hol
azért próbálok rossz lenni hogy
fel ne ébresszelek
pecsvörk
2024-09-17
verseimből kiemelt sorok
Hozzászólások (0)