Taposó mókus

Mondom, most, hogy már nyugdíjas vagyok
s azt csinálhatok, amit csak akarok, akár
önkéntesnek is állhatnék Zaporizzsjába,
mert nincs mit hajtani, nincs rajtam az a régi jó, tíz évvel ezelőtti permanens nyomás,
aminek minden erőmmel ellenálltam.
Most is szétvet az a présnek feszülő belső erő, így, bármikor, mondom bármikor, robbanhatok, mondom robbanhatok, ugyanúgy, mint egy taposóakna. Mondom.
Ugyanúgy, mint mikor, ha, rám taposna egy mókus.